Frissítve: 2017.10.29

Facebook Oldal

Kratofil Sándor : "A hitvallásom az, hogy a labdarúgás, a sport egy eszköz, amit fel kell használni annak az érdekében, hogy embert neveljünk. Ez a legfontosabb. "

A tavalyi szezonban 12. helyen zárt ifjúsági csapatunk. Az évközbeni edzőváltás érezhetően hasznára vált a csapatnak. Az addigi 3 (!) pont mellé a fiatalok még 15 pontot szereztek. Az utolsó fordulóban egy merőben más csapatatot láthatott a publikum. Két gólos hátrányból fel tudott állni a csapat, és teljesen megérdemelten nyerték meg a találkozót Mogyoród ellen 5:3-ra. 

A csapat edzőjével, Kratofil Sándorral beszélgettem:
 

Hogyan kerültél kapcsolatba a focival? Rendelkezel focista múlttal?

Én még Hatvanban Gömöri Ottó, Sima Tibi, Gohér Jani, Zombori László, és az orosz származású Martinenkó játékán nőttem fel.  Mint minden fiú, én is imádtam focizni.  Reggeltől estig csak futballoztam Édesapám elvitt a Hatvani Kinizsi serdülő II-es csapatába a Loki pályára és ott ragadtam 1988-ban. Végigjártam a szamárlétrát. Serdülő, ifjúsági és végül a felnőtt csapat. 15 évesen egy kupameccsen mutatkoztam be az NB II-es FC Hatvanban.

Mi motivált abban, hogy a futballedző pályát válaszd?

Jó példákat láthattam magam előtt. Olyan edzőim voltak, mint a nevelőedzőm Mészáros György, Román János, Tóth Dénes, Mathesz Imre, vagy Fodor Imre. Ez elég nagy motiváció. De a családomban is több pedagógus és edző is volt, és talán ez is közrejátszott abban, hogy ezt a pályát válasszam. Édesapám is pedagógus volt, én is az lettem. Családunk legismertebb tagja Baróti Lajos volt. Őt eredetileg Kratofil Lajosnak hívták, de magyarosítani kellett a nevét. Szerintem őt mindenki ismeri, hiszen válogatott játékos, NB I-es mesteredző volt, aki a magyar válogatottat négy világbajnokságon irányította. 1980 és 1982 között a portugál Benfica csapatának edzője volt. Ők mindannyian motiváltak engem.

Év közben érkeztél az U19-es együtteshez, milyen volt akkor és milyen volt most a csapat?

Nagyon nagy káosz volt a játékosok fejében. Elsősorban ott kellett rendet tenni. Gyakorlatilag a köszönéssel kellett kezdeni. Olyan szabályokat nem tartottak be addig, amelyek alapvető követelmények egy embernél.  Sok játékost ismertem már régebbről és az összes játékossal való ismerkedés után kialakítottam egy játékot, amit szerintem ennek a garnitúrának játszani érdemes. Bár nagy taktikai hiányosságok vannak a játékosoknál, de sikerült eredményes játékot felmutatni, hiszen az addig szerzett 3 pont mellé, szereztünk 15 pontot, ami dicséretes teljesítmény a csapattól. Úgy érzem ma már egy teljesen más U-19-es csapatot láthatnak a nézők, mint mondjuk az őszi idényben.

Az ifistákra jellemző volt, hogy sportemberhez nem méltóan viselkedtek a pályán. Gondolok itt a azokra az esetekre amikor a játékvezetőt sértegették illetve amikor az ellenféllel szemben voltak sportszerűtlenek. Az utolsó néhány mérkőzésen azonban ennek szinte már nyomát sem lehetett észrevenni. Hogyan sikerült mindezt elérni a fiatalokkal?

Mint már említettem a fejekben kellett rendet tenni. Azt az első percben kikötöttem, hogy a játékvezetőt senki sem kritizálhatja. Ha kellett, akkor rögtön az elkövetett szabálytalanság után lecseréltem az egyébként alapvetően jó képességű, meghatározó játékost. A másik, ami nagyon fontos, aki nem jött edzésre az nem játszott. Az sem érdekelt, ha emiatt gyengébb csapattal kellett kiállni, és esetleg elveszítettünk egy mérkőzést. A lényeg, hogy a játékosok érzékeljék, fegyelem van, nincs kivételezés, csak következetes munka, amit elvégeztünk, és aminek az eredményét már látták is.

Elindult a felkészülés a következő szezonra. Hogyan látod, mire lehet képes a csapat a 12/13-as szezonban?

Nehéz kérdés, hiszen nagyon megváltoznak ebben a szezonban az ellenfelek. Nagyon sok szomszédvári rangadót játszunk, amelyek hiszem, hogy a Galga mente labdarúgásának nagyon jót fognak tenni. Ez alapvetően motiválja a játékosokat és a helyi kötődésű nézőket. Játszani fogunk többek között, Püspökhatvan, Iklad, Aszód, Bag, Galgahévíz, Valkó, Dány csapataival. Nagy előrelépés lenne csapatomnak, ha a tavalyi 12. helyezést elfeledve legalább a 8. hely környékén végeznénk. Ha a játékosok hozzáállása olyan lesz, mint a tavalyi velem lejátszott kilenc mérkőzésen akkor ezt reális célként lehet a csapattal szemben felállítani.

Az elkövetkezendő szezonban, már a megyei II. osztályban is kötelező lesz egy fiatalt (1992.január 01. után született) szerepeltetni a felnőtt kezdőcsapatban.  Történt-e már egyeztetés ez ügyben a felnőtt edzővel, Dobes Attilával?

Természetesen beszéltünk már róla. Az átigazolási időszakból még bőven van idő. A csapat vezetősége folyamatosan tárgyal fiatal játékosokkal is. Ha a jelenlegi csapatomból kellene kiemelnem játékost, akkor az egyik Kovács Dániel lenne. A tavalyi évben 31 gólt rúgott, ami azt jelenti, hogy a gólok 57%-át ő lőtte. Dani már régebben bemutatkozott a felnőttek között. Nemrég az FTC NB I-es csapata ellen is játszott a 100 éves centenáriumi gálamérkőzésen. Dani tehetséges, sokra hivatott fiatal játékos, de hozzáteszem, hogy ő még csak 16 éves. De ha neki kell majd a felnőttek között játszani hosszabb távon, meg fogja állni a helyét. De úgy érzem az U-19-es csapatban kellene még edződnie lehetőleg egy-két évet. Az ifi és a felnőtt csapat között nagy a játéktudásbeli és fizikai különbség, és azt csak rengeteg munkával és mérkőzéssel lehet kiküszöbölni. Ha a felnőtt csapat edzőjének szüksége van rá akkor az a kötelessége, hogy a felnőtt csapatban próbáljon meg megtenni mindent a győzelem érdekében. Büszke vagyok rá, hogy elmondhatom óvodás korában én voltam az első edzője. Már akkor is nagyon érezte a kaput. De nagyon sokat kell még dolgoznia, tapasztalnia.

A környékről elég sok tehetséges fiatal jár pesti csapatokhoz focizni, ámbár ott többnyire kevés játéklehetőséget kapnak, és ezzel elveszik a kedvüket a labdarúgástól. Szerinted mivel lehetne ezeket a gyerekeket maradásra bírni?

Ugyanaz a probléma gyökere, mint amikor arról beszélünk, hogy túl korán mennek külföldre a fiatal játékosok.  Igen, a kiscsapatoktól korán mennek a gyerekek nagyobb csapatokhoz. Nem tesznek le az asztalra még semmit, rúgnak két egyeneset a labdába és már viszik is őket. Viszik vagy a nagyobb csapatok edzői, de inkább a szülők. Találunk olyan kisvárosi, falusi csapatokat ahol igenis jó helyen vannak a srácok. Ilyen csapat az Aszód FC is. Meg kellene mászni azt a bizonyos szamárlétrát és csak ezután kellene tovább lépni. Arról pedig még nem is szóltam, hogy mentálisan nagyon kevés gyerek kész arra, hogy elhagyja a családi fészket és kollégistaként, vagy ingázóként megfeleljen mind a sportpályán mind az iskolában. A hitvallásom az, hogy a labdarúgás, a sport egy eszköz, amit fel kell használni annak az érdekében, hogy embert neveljünk. Ez a legfontosabb. Azzal lehetne ezeket a gyerekeket megfogni, ha minden település minden edzője azt tartaná szem előtt, hogy elsősorban közösséget akarjon kovácsolni a rábízott sportolókból. Aki ilyen nevelést kap az nem fogja a szemetet eldobni a sportpályán, megtanul köszönni, egészséges lesz és  hasznos tagja lesz annak a településnek ahol lakik. A legrátermettebbek pedig akár magasabb osztályokban is sportolhatnak és válogatott játékosokká is válhatnak. 

Az interjút készítette: K.E